Üzenem

A volt barátaimnak,  hogy kösz, jól vagyok.
A férjem barátainak, hogy ti kis köcsög sovén faszkalapok, elmentek ti az apátok retkes büdös kóchengeres faszára. Progranot csak asszony meg gyerek nélkül tudtok?? Kolonc nélkül? A piálás, az az igazi progi, ugye?
Mást a legénybúcsúján kurvázni invitálni, az a progi, ugye?
Aki nem megy, az kis buzi, papucs, ugye?
Hát, mondok nektek valamit.
Legyetek szívesek végigcsinálni egy női életet, azt’ utána szóba állok veletek. Addig nem.
És rohadjatok meg.

Hogyan bántsunk másokat igazán?

Ne értsd meg, amiről beszélni próbál. Ne figyelj oda, hisz csak hablatyol. Amikor a problémáiról beszél, tégy úgy, mintha figyelnél, mintha érdekelne, érzékeny lennél rá, aztán ne is foglalkozz vele.
Ha megkeres, kegyesen ajánlj fel neki egy-két találkozó időpontot, majd ha neki nem jó valamiért, (ami legtöbbször a gyereke miatt nem lehet jó, mert altat, mert ide vagy oda megy, vagy bármi, amit a gyerekes mivolta keresztbehúz), és le kell mondania, mert már belefáradt abba, hogy megoldást keressen, sajnálkozva mondd, hogy jajdekár… Pedig te úgy szerettél volna találkozni.
Ne keresd aztán hetekig.
Amikot ujra jelentkezik, legyél nagyon kedves, és körülményes. Ha neki a délután jobb lenne, mert délelőtt olyan, mint a mosottszar, neked legyen progid a pasiddal délután. Amit nem lehet sajnos lemondani, mert ti ketten akkor mindig együtt vagytok, és…. (az, hogy vele élsz, most mindegy)
Panaszkodj neki, milyen borzalmasan nehéz volt megszervezni az esküvődet, amire ő már terhesen ment, odaadott neked húszezret, és terven kívül furikáztattad vele a vendégeidet, és nem tudta már élvezni a bulit, legszívesebben el se ment volna, de te érzelmileg zsaroltad… És ezt már soha nem fogod neki visszaadni… Merz a gyerekének vittél egy ezer forintos szart,  és egy üveg bort a férjének, és fintorogtál a gyerekére (egy kisbabára..), és nem érted, ezzel mi a baj, és miért nem akar veled már találkozni, de legyél erőszakos és leereszkedő vele, aztán sértődj meg. És soha ne állj vele szóba. Te. Vele.
Panaszkodj neki, milyen sokat kell dolgoznod.
Milyen nehéz volt felújítani a lakásodat, amire nem kellett hitelt sem felvenned, és a belvárosban van.
Hogy a szekrény nem fért be, és lejött a falról a vakolat.
Ez nagy gond ám.
Nem lényeg, hogy ő nem volt a férjével sehol másfél éve. Meg amúgy is levegőért harcol a gyereke megszületése óta.
Hogy mindig bűntudattal küzd, ha a gyereke nélkül mer csinálni valamit.
Hogy a rokonaira nem számíthat,  akkor sem, ha meglátogatják, sőt.
Ezekkel ne foglalkozz.
Te ezeket nem is érted.. Miket beszél?
Mit panaszkodik? Nem ő akart gyereket..? Gondolod.
De.
Csakhogy  ez egy kibaszott nagy átverés.
De ne értsd, miért mondja, ne is figyelj oda. Neked ez kellemetlen.
Olyan furcsa mostanában, inkább kerüld is el.
Találkozz olyanokkal,  akik nem várnak tőled túl sokat.
Majd a bulis képeket posztold azért fácéra, ami miatt nem volt jó a találka egy nappql korábban..  Mert te akkor másnapos leszel, és inkább ne találkozzatok. Azért a képeket told a pofájába.
Ha a testvére vagy, sose keresd. Ha ezt megemlíti, vágd a fejéhez, hogy ő sem keres. Egész nyugodtan várd el tőle. Miután egész életében ő volt kedves veled, akkor is, ha mindenét tönkretetted, amire ő vigyázott. Es ezután is kedves akart veled lenni, és szeretetre méltó akart lenni, hogy szeresd.
Ne foglalkozz ezzel.
Szard le.
Az egész nyomorult életét szard le.
Ne is figyelj oda.
Minek?
Úgysem elég kedves, mindig panaszkodik, elvár.
Hülye picsa.

Kibaszott nőgyógyász

Tegnap elmentem rákszűrésre.
Kilencedik voltam.
Bementem. Mi a panasza? Mondom, rákszűrésre jöttem.. Rám se néz a kibaszott köcsög.
Olyan ideges voltam, a gyomrom összeugorva, torkomban a szivem, remegett a kezem. Varratszedés óta nem voltam semmilyen dokinál.
Ez a paraszt meg… Paraszt.
Vetkőzzön.
Felfekszek, ahogy neki kényelmes. Persze, csússzak lejjebb. Lábam szét… Ahh. Utálom. Utálom, hogy ennyire kiszolgáltatott vagyok, és ez meg annyira embertelen, nulla kedvesség szorult bele, hogy rohaggyon meg.
Benyúl, szétnyomkodja a hasam, nem szól semmit.
Kacsa, előveszi. Bedugja, kurrrvahideg!
Szempillaspirált felnyomja, szemem összeszorítom, számat harapom. Megkapargat belül, de utálom.
Rendben, kész, felöltözhet. Kösz, bazmeg.
Felöltözök. Visszamegyek, kérdezhetek? Negy hét múlva lesz eredmény. Mondom, néha fáj, olyan szúró érzés van ott belül…
Fel se néz a kibaszott papírjaiból..
Á, a császár miatt lehetnek összenövések, ha puffasztót eszik, akkor kellemetlen lehet. Mi?? Milyen összenövés? A belek? Dehát ez a hüvelyemben fáj. Nemtom, nem láttam elváltozást.
Aha. Mondjuk ha ezt nem kérdezem, akkor nem tudtam volna meg. Csak egy mondat, bazmeg,  hogy minden rendben.  Ezt olyan nehéz kinyögni?
A magánrendelésen gondolom, kurva kedves lettél volna, hogy rohadj meg!
Rohadjon meg az összes.

hova lesz a kapcsolat?

Mint már mondtam, van nekem egy tünemény gyerekem. Másfél éves.

A férjemmel lassan tíz éve ismerjük egymást. Legyen 9.

Sok munkánk van a kapcsolatban, és pont a gyerek, a teherbeesésem előtt éreztem tök jó, stabilnak az egészet.

Figyelt rám, érdekeltem, beszélgettünk. Odafordult felém. És most meg… Összeugrik a gyomrom, de most nem.

Nincs megértés, nincs odafordulás.  Ha itt vannak az anyjáék, nem harcolja ki, hogy kettesben legyünk.

Úgy érzem, nem akar velem lenni. Amikor a gyerek el is van egyedül, és játszik bent a szobában, mi meg kint vagyunk a konyhában, akkor sem beszél velem, nem kérdez, nem lehet vele megvitatni semmit. Minden dolgot, amit megemlítek, vagy szó nélkül hagy, vagy nem reagál, vagy igen-nemmel válaszol. Nem kérdez vissza, nem vitatkozunk. Ha nem egyezik valamiben a véleményünk, ő többnyire megsértődik. Rám hagyja. Utálom ezt a hallgatást.

Ha baja van, nem meséli el, csak úgy viselkedik velem, mint valami ősember. Nem beszél velem, csak őrjöng. A gyerekkel egy fasz tud lenni, ha nem csak a játék van, hanem mondjuk tisztába is kell tennie, vagy fürdetni kell, vagy etetni… Ha dolog van, ami kötelező, vagy a gyerek nem mindig akarja, akkor húzza a száját.

Ha én többet vállalok, mert mondjuk húzós hete van, nem kapom vissza.

Ez az egész úgy kezdődött, hogy szültem.

Fogalmam sem volt arról, hogy egy gyerek mivel jár. És senki nem készített fel rá. De elvárás, az volt. Hogy márpedig legyen.

Most átbaszva érzem magam, mert most azt hiszem, még egy ideig nem szültem volna, ha nem csúszik be. Félig-meddig akartuk őt, nem mondom. De nem is gondoltam, hogy ilyen hamar összejön, hiszen előtte meg egy teljes évig nem sikerült…

Szóval rengeteg feladat. Állandő körkörös forgás, minden nap ugyanaz. Felkel, tisztába, etet, átöltöz (nem, nincs rá idő, de a gyereket átöltöztet naponta négyszer is akár), jáccik, szoptat (az első hat hét állandó szoptatás, basszameg), altat, eszik (ha van idő rá). Szülés után két kibaszott hétig nem volt időm hajat mosni!!!

És erre jöttek még a kurva rokonok is, hogy már pedig ők jönnek, és igenis, megnézik a gyereket. Nem, nem lehetünk hármasban, még két kibaszott hétig sem, bazmeg! NEM HAGYTAK BÉKÉN!!!!

Még a mai napig fel tud ez baszni agyilag. Azóta egyre kevésbé van, hogy ránk erőszakolnak bármit, mert ÉN meghúztam a határt, és azt mondtam, ezt nem. NEm, nehozzatok ide semmiylen cuccot, amit mi nem néztünk előtte meg, amit nem láttunk, és kifejezetten nem kértünk, olyat meg pláne ne. Nehezen, de talán kicsit visszább vettek.

Most igazán ideges vagyok, mert itt voltak nap közben anyósomék, és amikor itt vannak, teher. Én szeretek egyedül lenni. De nem mindig lehet. Sőt, sosem lehet.

Amióta gyerekünk van, a férjemmel nem voltunk kettesben sehol. Sehol, bazmeg.

Mostanra odáig jutottunk, hogy nem is akar velem beszélni. Miért nem?

Csináltam egy ideig, hogy éjjel, ha elaludt a gyerek (ami nála másfél órát jelent), átmentem hozzá, és akartam vele dumálni, vagy bármi. Kérdezgettem.

Ő meg meredt a tévére bazmeg, és ühüm, meg igen, meg nem… Hát basszájba. Ha én veszem a fáradságot, és ébren maradok, és összeszedem az agyam, tedd már meg te is, hogy odafigyelsz, és kikapcsolod a tévét, bazmeg. Erre megkaptam, hogy ha ÉN beszélni akarok, KAPCSOLJAM KI. ÉN, bazmeg, és tegyek azért. Tehát, te nem akarsz velem beszélni? Hm? Nincs válasz…

Nincs válasz a kérdéseimre. Pedig kifejezetten kértem őt, hogy akkoris válaszoljon,ha azt gondolja, megbánt vele. Mert jobb tudni, mint nem tudni, és nem változtatni. De amióta gyerek van, nem mondja, nem veszi a fáradságot, nem erőlteti meg magát, nem tisztel meg azzal, hogy elmondja neke, ami benne zajlik. NEM TISZTEL.

Nem engem szeret, hanem azt, akinek hisz. Azt hiszi, jóságos vagyok, jó anya, jó feleség. De eközben szeretnem kellene a szexet. Szeretem a szexet, de egy néma barommal nem tudok, és nem akarok lefeküdni. Aki nem tisztel, azzal nem akarok lefeküdni. Azzal egyszerűen nem jó. Akivel nem jó, azzal én nem szexelek. Ő volt az első faszim, kivel jó is volt, ezt megjegyezném. !!

Az ápoltságot én megkövetelem. Magammal szemben is. Én teszek is érte. Ő nem. Ilyenek, hogy fogmosás, fürdés. Túl sokat kérek? Nem hinném. Akkor???

Hova a picsába tűnik a pasikból a kapcsolódni akarás, a vágy az önismeretre? Mi a faszért tudnak ennyire beleülni a kibaszott kényelmes fotelba, amit házasságnak hívnak?

Miért???

Kedves nők! Én azt mondom, ne bánjátok, ha nem jön a gyerek. Pláne, ha a férjetek is egy nagy gyerek.. Most ez vicces, de ha a saját, megszült gyereketek mellett tutujgatni kell azt az óriásbébit is, akihez volt eszetek hozzámenni, akkor ez kurvára nem vicces. Sőt!!

Inkább örüljetek a szabadságnak, annak, hogy DÖNTHETTEK az életetekről, arraól, hogy mit kezdtek vele.

Ha anyává váltok, nem igazán van választás.

Kedves vagyok veled.

Most nem tudom, mit vagy úgy oda.
Hiszen vettem neked virágot. Meg amit úgy akartál. Azt az izét, mittomén mit.
Írtam neked üzit.
Írtam a faladra!
Egy ismerősöd bejegyzéséhez hozzászólásban felköszöntöttelek, igaz, őt nem ismerem. De írtam, ez a fontos. Te csak a rosszat nézed, olyan negatív vagy.
Istenem,  hát neked mindig bajod van.
Pedig én kedves voltam  veled.

Igen. Mind nagyon kedvesek voltatok hozzám/velem.
Csak.
Nem kérdezte meg senki, hogy “mit tehetek érted eme jeles napon?” vagy  “mire van szükséged ma?”
Hogy  azt írta volna,  hogy elmegyek a gyerekkel a jáccóra, te meg olvass kicsit. Vagy fürödj meg. Epillálj. Fesd ki a körmöd. Színezz hajat. Tornázz egyet, vagy fuss. Ami _neked_ jól esik.
Nem. Ehelyett kaptam üzeneteket. Hogy boldogat, meg fasz tudja.
Kösz. Akitől meg nem kaptam, hát… Ebben, ha mérhető az, hogy mennyire vagyok fontos valakinek, akkor… Hagyjuk is. Semennyire. Akit évek óta nem láttam, írt. A testvéreim semmit. Khm…. Van két tesóm. De mintha nem is lenne. Nagyon érdekes. Erről majd máskor.
Szóval ma ünnepnapom volt. De egyáltalán nem volt könnyebb, vagy szebb, mint az összes többi átgürizett nap itthon. A gyerekkel. Szeretem a gyerekem, de néha eléggé kiborít. Főleg, ha napokig nem veszi le a vállamról senki (a férjem, más segítség nincs–nem, a rokonok, ha jönnek kb. kéthavonta, nem, nem segítenek, sőt).
Hova lettek a barátaim??
Azt hittem, vannak. Mára olyan barátaim vannak, akikkel fészen csetelek, ott sajnálnak az elcsigázottságomért, vagy a harcaim miatt magammal és a férjemmel.
Nagyon kedvesek, csak… Igazán nem számíthatok rájuk. De miért nem? Mi vam a másik oldalon? Őszintén szólva mostanra nem érdekel. Megkerestem őket, többször is. Reakció kedves, de lerázó üzenet. Nagyon sok a munka, progik vannak, mittomén. Én mióta nem vagyok  progi neked?? Nem a gyerekkel kezdődött.  Nem bizony.
Voltak a munkatársaim között is olyanok, akikkel azt hittem, barátok vagyunk. Aztán mikor még terhes voltam, de már nem melóztam, sűrűn  igérgették, majd jönnek, babáznak, meg minden.  Ketten voltak, egy-egy alkalommal. Megkeresésre nem reagálni mennyire tahóság? Pláne, ha az egyiknek munkaügyben is írsz??
Most mondjam, hogy tahók.vagytok mind?? Mert igen.
Magára hagyni egy kisbabás anyát undorító dolog. Bírálni őt úgy, hogy nincs gyereketek, megint csak.
Hogy jön egy barát ahhoz, hogy a gyerek körüli teendőkben részt vállaló férjemet _szolgalelkűnek_ titulálja? Meg lenézzen, mert bevállaltuk a gyereket? Undorodva nyúlnina gyerekem lábához, ölbe sem venni? Én elhiszem bazmeg, hogy neked még nem kell, vagy lehet, hogy csúnyának látod.  De akkor inkább ne gyere ide, és ne rabold az időnket, hanem írj te is, legyél levélben kedves.
Meg te meg, aki kioktattál, hogyan legyek kedvesebb a Párommal, ne legyek már olyan követelőző… Khm. Hát, te is elmehetsz a bús picsába,.míg nincs gyereked. Mert fingod sincs. Lehet, hogy ez téged bánt, hogy ezt mondom, de az van, hogy leszarom. Bántson.
Legyetek kedvesek itt, velem. Gyertek el hozzám, ne nekem kelljen már a gyerekkel elindulni. Nekem másfél óra “gyorsan” elkészülni, és akkor még nem sminkeltem, nem lőttem be a hajam. Nektek mennyi? Nektek csak magatokra kell figyelni. Nekem van még egy ember, akiért állandóan felelősséget vállalok, és feszített figyelemmel kell lennem, pláne, ha kimozdulunk.
Nem kell engem sajnálni emiatt, csak egy kis empátiát kérek.
És ha már veszem a fáradságot,  hogy elinduljak, ott legyek,  akkor bazmeg, rám figyelj már, ne csak a gyerekemet csodáljad.
Nézz a szemembe. Kérdezd meg, hogy vagyok. Ne ítélj már el folyton, ha bajom van, bazmeg.
Nem, nem rózsaszín cukormáz, bazmeg. És??

Nemhogy írnák

Na, akkor.
Nemtom, hanyadjára kezdek bele.
Írok, mobilról posztolok, éjszaka. Még jó, hogy okos…  Mámint a telefon.
Nekem ilyen furcsa a stílusom, néha beteszek egy-két tájszólásos nyögést, mert szeretem. Az es magyar. 😉
Nő vagyok, fiatal, hú, nagyon. Huszon
Hagyjuk.
Van egy fiam, tizenhat hónapos kukamatyi. Folyton a kukába mászna bele. Kis bolondos mosolygyár, imádat. Nagyon szeretem, de néha az agyamra megy.
Azért írok most, mert Margaret Atwood aszonta, ha mindig arra várt vóna, hogy a tökéletesség elgyüjjön, sose írt vóna egy sort se. Na. Hát, ezért.
Vannak mindenféle gondolataim nekem. Ki akarom írni a fejemből, hogy ne legyen benne semmi. De valahonnan mindig megy bele valami. Nem érteni… 😀
Na, most asszem, alszom inkább…
Mert reggel a gyermek kegyetlen…